Lilla és Dexter🐶
Lilla azzal a kérdéssel keresett meg, hogy behívási problémái vannak, nem tudja behívni kutyáját, Dextert, és egyébként egy általános kiképzésre is szüksége lenne.
Dexter nemrég múlt 1 éves. A behívásról már többször, több posztban és cikkben esett szó, és szeretném hangsúlyozni, hogy én nem támogatom kölyökkutyák elengedését nem zárt helyen, mert 1,5 éves kor alatt sokat változik a személyiségük, és egyáltalán nem olyan stabil, hogy egy ilyen fontosságú dolgot biztosan lehessen működtetni, mint a behívás.
Sokan tudják, hogy a kölyökkutyák 7-8 hónap körül kezdenek el kamaszodni. Ezt a kamaszodást úgy kell elképzelni, hogy sokszor mindent elfelejtenek, amit addig tanultak. Nem annyira kezelhetők ebben az időszakban, és nehéz elérni hosszan tartó koncentrációt náluk. Először is átbeszéltük ezeket Lillával, és megnyugtattam, hogy semmi baj nincs azzal, hogy Dexter ennyi idősen még nem behívható. Egyébként Lilla azt gondolta, hogy ez a kapcsolatukról árulkodik, és azt minősíti. Erről hosszan beszéltünk, hogy ha egy kutya nem csinál meg valamit, vagy nem figyel megfelelően, akkor nem azt jelenti, hogy nem kötődik hozzánk, vagy nem érdekeljük. Sokan keresnek meg ezzel a problémakörrel, ami nekem nagyon nagy meglepetés volt, hogy sok ember személyesen magára veszi ezt a dolgot, és egy ellene irányuló érzelmi mögöttes tartalmat tulajdonít annak, hogy a kutyája nem fogad szót. Fontos, hogy ezt tisztázzam mindenki számára, az hogy a kutya nem behívható, egyáltalán nem arról szól, hogy nem szeret minket, vagy nem kötődik, egyszerűen arról, hogy nincs neki megtanítva, mert eddig nem volt gazdiként megfelelő eszközünk arra, hogy ezt megfelelően, stabilan hosszútávon megtanítsuk neki.
Nagyon fontos, hogy a behívás amennyire általánosan elvárt, (nyilván mindenféle társadalmi ok miatt és egyébként is ez egy alap elvárás, hogy a kutya behívható legyen, és minden körülmények között első szóra visszajöjjön) ez az egyik legnehezebb parancs, amit meg lehet tanítani. Sokáig tart, és nagyon sokszor vannak visszaesések, ráadásul ez egy hosszútávú folyamat, ami nem úgy néz ki, hogy egyszer megtanítjuk, és azt ő mindig tudni fogja, hanem erre mindig rá kell erősítenünk.
Egyébként a behívást nagyban befolyásolja az is, hogy milyen területen vagyunk, és milyen idegrendszerű és személyiségű a kutya. Vannak olyan idegrendszerű és mozgékonyságú kutyák, akiknél lehet elvárás, hogy adott esetben kis területen a város közepén elengedjük és behívható legyen. Lilla talált egy részt, ami ott volt tőlük nem messze, egy kis zöld terület, amit mind a 4 irányból autóút vesz körül és arra a megállapítása jutottunk mindketten, hogy nem feltétlen szükséges egy ilyen kis területen póráz nélkül hagyni a kutyát, mert nem éri meg, nagyon nagy a veszélye. Inkább próbáljon meg nagyobb területeket keresni, ami jobban belátható, messzebb van az autóktól és ott tanulják meg a behívást. Ezért kimentünk a szigetre, és ott tanítottam meg neki a behívást. Megállapodtunk abban, hogy egy bizonyos területnél kisebb részen nem engedi el a kutyát, mert annál sokkal nagyobb köröket fut, és nagyobb a mozgásigénye, minthogy egy sokkal kisebb területen 3 méterenként vissza kelljen hívni. A lényeg, hogy amikor elkezdjük a behívást tanítani először is meg kell beszélni, hogy mekkora az a terület amin elvárható, hogy a kutya behívható legyen, és az neki is izgalmas legyen, és ne egy 3 méterenként visszahívjuk és kontroll alatt tartjuk történet legyen, mert annak semmi értelme. Annál az is jobb, ha rárakjuk egy flexi pórázra. Dexter a szigeten nagyon szépen bejött, nagyon szépen megtanítottuk neki a behívást, beállítottunk neki egy távolságot, amin ha túlmegy Lilla azonnal behívja, és számtalan más olyan gyakorlatot tanítottam, ami erősíti Dexterben, hogy figyeljen Lillára séta közben és általában a mindennapokban.
