Mentett kiskutya utazása a szorongásból a bizalomig – Yuzu és Ditti története
Yuzu egy körülbelül egyéves mentett kutya volt, amikor elkezdtük a közös tréninget. Akkor még csak 1 hónapja volt gazdájánál, Dittinél. Yuzu múltjáról nem sokat tudtunk, de láthatóan nagyon félt és bizonytalan volt. Ezek a jelek voltak azok, amelyek utaltak a szorongására:
- a kanapét tekintette kuckójának, ahonnan nem mert lejönni
- nagyon keveset evett, csak a kanapén ivott
- amikor beléptem a lakásba, gyakran ugatott és bujkált előlem
- gyakran remegett
Viszont Yuzu számára Ditti volt az a stabil pont, akiben valóban megbízott. Őt tekintette menedéknek, ha megijedt, mindig hozzá futott segítségért, és mögé bújt el.
Első lépcsőfokok a szocializált élet felé
Az első hónapban Yuzunak még nem voltak meg az oltásai, így a kinti sétákat még nem tudtuk elkezdeni. Ezért a tréning elején csak a lakásban gyakoroltunk. Ahogy teltek a hetek, Yuzu egyre komfortosabban érezte magát a lakásban.
Engem is egyre jobban kezdett megszokni, és sokkal többet evett és ivott. Miután pár héttel később meglettek az oltásai, célul tűztük ki, hogy ki tudjuk vinni az utcára sétálni, és elkezdjük a kiszoktatását. Tudtuk, hogy mivel a lakásban is sok dologtól félt, ez komoly kihívás lesz számára, de bíztunk abban, hogy hamar hozzászokik.
Az első feladat az volt a sétával kapcsolatban, hogy elkezdtük hozzászoktatni a hámhoz. Az elején Yuzu nagyon nehezen viselte a hám felvételét, mint a legtöbb kutya. Megpróbáltuk a nyakörv használatát is, de az szintén olyan magas szintű feszültséget okozott számára, hogy azt nagyon hamar le is vettük róla. Világossá vált, hogy ez egyáltalán nem lesz opció semmilyen szinten.
Végül fokozatosan kezdte megszokni a hámot, mivel Ditti minden nap gyakorolta vele a felvételét. Amikor ez már nagyon jól ment neki, elkezdtük őt pórázzal a belső udvarba vinni, ahol védett és nyugodt körülmények között lehetett.
Fokozatos kihívások: Yuzu első sétái és biciklis utazásai
Néhány hét elteltével, amikor Yuzu már magabiztosabbá és oldottabbá vált, azt javasoltam, hogy próbáljuk meg kivinni az utcára. Az első séta óriási stressz volt mindkettőjük számára, mivel Yuzu a sok külső ingertől nagyon megijedt. Így az elején csak tíz percet sétáltunk, majd visszamentünk a lakásba.
Ezután azt javasoltam, hogy Ditti táskában vigye ki Yuzut, hogy a kutyát kevesebb stressz érje, miközben fokozatosan hozzászokik a külső zajokhoz és ingerekhez. Ezt követően Ditti felvetette, hogy hozzászoktathatnánk Yuzut a biciklihez és a biciklire erősíthető kutyaboxhoz, mivel ő sokat biciklizik, és ez óriási könnyebbséget jelentene számára.
Ez a próbálkozás sokkal jobban ment, mint vártuk, és két hét alatt Yuzu teljesen megszokta a biciklis boxot, ahol nyugodtan tudott utazni. Ezzel párhuzamosan a sétákat is gyakorolták rövid időkre, fokozatosan hozzászoktatva Yuzut ehhez. Kezdetben sokszor remegett sétálás közben, de a folyamatos hozzászoktatásnak köszönhetően egyre jobban és jobban ment a séta.
Amikor Yuzu elkezdett tüzelni, félelmei is sokat javultak, ugyanis ekkor már sokkal biztonságosabban érezte magát sétálás közben, és elkezdett kint is pisilni. Addig a pontig csak bent pisilt, és nem volt szobatiszta, de a tüzelés során a szobatisztaság egyik pillanatról a másikra megoldódott.
Városliget felfedezése – Pórázon a szabadság határain
A pórázas séták rendben zajlottak, így elkezdtük a 10 méteres póráz használatát, hogy Yuzut nagyobb területeken, például a Városligetben is sétáltathassuk. Az utcán is hosszabb pórázt, körülbelül 2-3 méterest használtunk. A Városliget kezdetben szokatlan volt Yuzunak a sok új inger miatt, de hamar megszerette, és felfedezte, hogy nagyokat tud futkározni a nagyobb területeken.
Egy idő után elvittük a kutyafuttatóba is. A Városligetben szerencsére van kistestű kutyák számára külön rész, ami sokkal nagyobb biztonságot nyújtott számára. Itt végre levethettük a pórázt, így Yuzu szabadon szaladgálhatott más kutyákkal. A kutya fejlődése folyamatos volt, és Ditti is egyre magabiztosabbá vált.
A következő cél az volt, hogy póráz nélkül engedjük el Yuzut. Úgyhogy elkezdtünk a 10 méteres pórázzal úgy gyakorolni a ligetben, hogy a pórázt ledobtuk a földre, és Yuzu húzta maga után a pórázt. Ez is egyre jobban ment, és nagyon szépen odafigyelt a behívásra, úgyhogy szerencsére ezt hamar meg tudta tanulni. Emellett Ditti már teljesen megbízott Yuzuban, tudta, hogy visszajön, ha hívja.
A kételyek árnyékából a bizalom fényébe
Az elején Ditti számos jó ötlettel és gondolattal rendelkezett. Ugyanakkor folyamatosan megkérdőjelezte, hogy az általa hozott döntések valóban a kutyája, Yuzu javát szolgálják-e. Nem bízott a saját döntéseiben, nagyon bizonytalan volt. Ditti tartott attól, hogy Yuzu esetleg megszökik, elfut, és úgy érezte, hogy a kutya nem kötődik hozzá. Ezzel szemben viszont Yuzu az első naptól fogva nagyon is kötődött Dittihez. Ő volt Yuzu számára a biztos, stabil pont.
Az első tréning alkalom után megnyugtattam Dittit, hogy a kutyával minden rendben van, és meg fogjuk tudni tanítani neki mindazt, ami szükséges ahhoz, hogy egy nyugodt és biztonságos városi kutyás életet élhessenek együtt. Ebből kifolyólag elegendőnek tűnt, ha kéthetente találkozunk, hiszen nem állt fenn olyan súlyos probléma, amely heti találkozókat igényelt volna.
Közösen kezdtünk bele az új szituációkba, amiket korábban említettem, és Ditti, mivel ott voltam vele végig, bátrabban lépte át ezeket a bizonytalan helyzeteket. Az együtt végzett gyakorlatok során sokkal nagyobb biztonságban érezte magát. Kezdetben, amikor együtt végeztük el a feladatokat, mindkettőjük jól teljesített, de a nehézség abban állt, hogy Dittinek egyedül is gyakorolnia kellett. Az idő előrehaladtával azonban ez egyre könnyebbé vált.
A tréning folyamatos határfeszegetés volt mindkettejük számára, ami a legtöbb esetben elengedhetetlen a fejlődéshez. Ditti a tréning végén elmondta, hogy most már nyugodt és magabiztos Yuzu ügyében, mivel úgy érzi, kiismerte kutyája szokásait és reakcióit, és elég erősnek érzi magát ahhoz, hogy egyedül is folytathassa az általam tanítottakat.
Bizalom és magabiztosság: Yuzu és Ditti fejlődésének útja
Ditti elmondta, hogy eleinte nem tudta, hogyan kezdjen hozzá a kutyaneveléshez egy ilyen félős kutyával, mint Yuzu volt. Sok bizonytalanság volt benne, hogy mit szabad és mit nem, és szeretett volna egy megbízható támaszt, hogy biztonságban érezze magát. Amikor Ditti magabiztossá vált, már a behívás kapcsán is tudta, hogy Yuzu stabilan figyel rá, és visszajön, ha hívja, akkor megbeszéltük, hogy befejezzük a közös munkát, amíg természetesen fel nem merül újabb probléma vagy bármilyen kérdés.
Ditti azt mondta, hogy ő maga többet fejlődött a tréning során, mint Yuzu, és barátaitól is rengeteg pozitív visszajelzést kapott az érzelmi fejlődéséről, és hogy mennyire jó látni, hogy sokkal magabiztosabb és nyugodtabb lett.
Ha pedig szeretnétek még több külföldi, professzionális kutya tréningekről olvasni nagyon ajánlom Dr. Sophia Yin, állatorvos weboldalát.
