Út a félelemtől a nyugalomig – Bambi és Eszter
Eszter és Bambi nagyon közel laktak a Városligethez viszont mégsem tudtak oda sétákra menni. Bambit állandó félelemben tartotta az aluljáró, az emberek, és más kutyák is. Emellett póráz nélkül egyáltalán nem lehetett elengedni, nem volt behívható. Tömegközlekedéssel kapcsolatban egyáltalán nem volt semmilyen ismerete és mivel Eszternek nincsen kocsija, ezért ez nagyban megnehezítette a közös életüket.
Eszter, Bambi kapcsán a következő megoldandó feladatokkal keresett meg engem:
- Bambi nagyon húzta a pórázt séta közben
- más kutyákkal reaktívan viselkedett
- emberekre is néha kiszámíthatatlanul rosszul reagált, megijedt, oda akart kapni
- nem volt behívható
Kommunikáció a kulcs
Eszter számára, mielőtt találkoztunk volna elég nagy problémát okozott a Bambival való séta. Kétségbe volt esve, hogy hogyan fogjuk tudni ezeket a dolgokat orvosolni. Nagyon egyedül érezte magát ezzel kapcsolatban. Úgy érezte, hogy nagyon szereti Bambit, de eszköztelen. Pedig nagyon szeretne neki segíteni és szeretné, hogyha a séta minőségi időtöltés lenne mindkettőjük számára.
Sokat beszélgettünk ezekről az érzésekről és ez nagyon fontos számomra, hogy tudjam, hogy a gazdik hogyan érzik magukat ezekben a folyamatokban a tréning során. Szerencsére 2 alkalom után Eszter jelezte, hogy elkezdett reménykedni és úgy látja, hogy lehet, hogy találunk közösen megoldást ezekre a problémákra és ezáltal elkezdett megkönnyebbülni és bizakodóbb lenni.
Nagyon fontos, hogy ezekről az érzésekről beszéljünk a tréningek során mert én is így tudom hatékonyan végezni a munkámat. Ezek az érzések abszolút kihatnak mind a közös munkára, mind a kutyával való kapcsolatra.
Óriási szorongást tud jelenteni, hogyha a mindennapos séta kellemetlen és rossz érzésekkel párosul, mert egy általános napi problémává válik mind a gazda, mind a kutya számára. Sokszor a gazdik úgy érzik, hogy a séta egy kötelező „rossz program” mivel, ugye sétálni muszáj, de hogyha ez egy szenvedés mindenkinek, akkor teljesen át tud alakulni egy kötelező teherré.
Bambi első lépései a félelemmentes séta felé
Az első dolog amivel elkezdtünk foglalkozni az a séta javítása volt, és ezen belül is a húzás. Ahogy az eddigi cikkekben is olvashatjátok rögtön hámot javasoltam Eszternek és hosszabb pórázra tettük Bambit, hogy körülbelül 1,5-2 méter mozgástere legyen. Abban a pillanatban, hogy ráraktuk a hámot a húzása radikálisan elkezdett csökkenni és azáltal, hogy nagy mozgástere lett és teljesen kezelhetővé vált a húzás sokkal nyugodtabbak lettek a séták.
Az esetek többségében a nyakörv és a rövid póráz elég nagy feszültséget okozhat a kutyák számára és ezáltal, hogy nincsen mozgásterük (ráadásul a nyakörv miatt nagyon sokszor fulladoznak és fájdalom érzetük van) egyre feszültebbek lesznek a séta közben és egyre erősebben kezdenek el húzni. Nálam az összes kutya hámban van a tréningek során és már évek óta csak hámmal dolgozom.
Nagyon fontos, hogy a séták során a kutyáknak komfortérzetük legyen, és a séta egy jó élményként szolgáljon a kutyának és a gazdájának is. Ha nagyon rövid a póráz, akkor a kutya nem tud szaglászni, semmilyen mozgástere nincsen. Ezáltal nem lesz élvezhető számára a séta. Erről a témáról részletesebben ebben a cikkben írok. Miután ezt sikerült megoldanunk Bambi sokkal komfortosabban érezte magát a séták során.
Reaktivitás és odakapás orvoslása
Ezt követően elkezdtünk a reaktivitásával, a hirtelen támadásokkal és az odakapásokkal foglalkozni. A más kutyákkal való reaktivitásához úgy fogtunk hozzá, hogy elkezdtünk Bambinak megtanítani feladatokat, amik által a séta közben egyre jobban tudott Eszterre fókuszálni. Nagyon gyakran leültettük, megtanítottuk neki az ül-maradot és a szemkontaktus fontosságát.
Miután ezek egyre jobban mentek Bambinak, Eszter elkezdte alkalmazni olyan helyzetekben is, amik stresszesek voltak Bambi számára. Így ezekben a helyzetekben figyelme egy idő után Eszterre irányult, nem pedig a többi kutyára. Rengeteg jutalom falatot használtunk a tréning során és ez abszolút összekapcsolta ezeket az új tanításokat pozitív érzésekkel. Bambi stressz szintje tehát egyre jobban elkezdett csökkenni.
Eszter az idő előrehaladtával egyre jobban úgy érezte, hogy van kontrollja a kutyája felett és egyre nagyobb az összhang Bambi és közte. Bambi a séta közben már magától is egyre többet figyelt Eszterre, egyre többször nézett hátra akkor is, hogyha ezt Eszter nem kérte. Ezekről a folyamatokról részletesebben írok más cikkekben is.
Bambi meghódítja a Városligetet
Mivel az utcán való séta már egészen jól ment és Eszter jól tudta kezelni a kutyákkal való találkozásokat, én arra bíztattam, hogy el kéne sétálnunk a Városligetbe. Eszter ezzel kapcsolatban nagyon kételkedő volt. Azt mondta, hogy ő nem biztos abban, hogy sikerülni fog Bambinak mivel a Városligethez vezető úton be kell mennünk egy aluljáróba, amitől Bambi nagyon félt. Emellett még van egy nagyon stresszes, nagyobb útkereszteződés is.
Ezzel kapcsolatban megnyugtattam, hogy én nagyon bizakodó vagyok és szerintem abszolút meg fogja tudni ugrani ezt az akadályt Bambi. Eszter erre azt a választ adta, hogy amikor elkezdtük a közös tréninget, akkor ő nem gondolta, hogy bizonyos dolgokra képesek lesznek Bambival, viszont azóta ezeket a dolgokat már rég megtanulták és elsajátították a tréning során. Ezért úgy gondolja, hogy a bizalmat ad és bízik az ítélő képességemben.
Szükség volt egy 10 méteres pórázra, amit Eszter azonnal be is szerzett. Ezzel a pórázzal már elkezdtünk kísérletezni az utcán, az odavezető úton és Bambi nagyon szépen használta a pórázt. Nem húzta, nem ment nagyon előre, folyamatosan figyelt Eszterre, és laza maradt a póráz.
Lassan, de biztosan!
Eszter elég stresszes volt úgyhogy az első alkalommal végig én fogtam a pórázt és ő csak figyelt. Azt mondta, hogy nagyon érdekes volt számára, hogy azáltal, hogy kívülről nézi, hogy én hogyan sétálok a kutyával ő is egyre nyugodtabb lesz. Ezáltal neki ez egy pozitív visszacsatolás, hogy a kutya ezekben a helyzetekben is jól viselkedik a tréningek során.
A nagy kereszteződést elsőre egész ügyesen megoldottuk, viszont az aluljáróval kicsit nehezebb dolgunk volt. Az aluljáróba való lemenetelt rengeteg jutival csináltuk és ott is a 10 méteres pórázt alkalmaztuk. Eszterék két hétig gyakoroltak és aztán, mikor legközelebb mentem sikerült együtt lemennünk az aluljáróba és átsétálunk rajta.
Bár Bambi nagyon félt, de egyre bátrabb és bátrabb lett, ahogy telt az idő már egyáltalán nem okozott neki ez problémát. Amikor először voltunk a ligetben nagyon kíváncsi volt és nagyon tetszett neki, úgyhogy ez egy nagyon pozitív élmény volt számára.
Gazdik érzelmi folyamatainak kalauzolása
Nagyon fontos, hogy valamennyire muszáj kimozdulni a gazdiknak a komfortzónájukból és ez sokszor érzelmileg nagyon nehéz. Ilyenkor ezekben a helyzetekben próbálom őket érzelmileg is támogatni, hogy biztonságban érezzék magukat, a jelenlétem pedig egy mentőövként szolgáljon számukra.
A személyre szabott kutyakiképzés hatékonysága nem csak abban rejlik, hogy csak azzal a kutyával foglalkozom az órán aki ott van hanem abban is, hogy ráhangolódok az adott gazdi-kutya párosra és 100%-ban tudok azzal foglalkozni, hogy érzelmileg mi történik velük és hogyan tudom őket támogatni ezekben a folyamatokban. Megtanítani valakinek azt, hogy milyen trükköket vagy gyakorlatokat kell alkalmaznia ahhoz, hogy “jól működjön” a kutyája egy gyors folyamat, de a munkám többi része arról szól, hogy ezt hogyan tudjuk beilleszteni a való életbe és a gazdik hogyan tudják ezeket a gyakorlatokat megcsinálni.
Szerintem sokan ismerik azt az érzést, hogy tudják, hogy mit kéne csinálni, de bizonyos érzések miatt nem tudják ezeket mégsem az adott szituációban megvalósítani. Lehet ez azért van mert félnek az adott szituációtól, emiatt elkerülik vagy, ha benne vannak lefagynak. Miután már párszor elmentünk közösen a Városligetbe Eszterrel, utána már egyre magabiztosabb lett és nélkülem is ki tudtak menni Bambival. Nagyon jó érzés volt nekem az a tudat, hogy egyre magabiztosabb ebben a folyamatban.
Mikre figyeljünk oda, ha először járunk tömegközlekedésen:
Ezután már csak egy feladat maradt hátra: a tömegközlekedés. Ehhez is rengeteg jutit használtunk, de viszonylag könnyen sikerült megugrani Bambinak ezt az akadályt. Közösen elmentünk buszozni és megmutattam Eszternek, hogy milyen helyzetekre figyeljen. Próbálja meg leültetni Bambit, olyan helyre, hogy a legkevésbé legyen útba mert a gazdi és a kutya számára is így nyugodtabb az utazás.
Megmutattam azt is, hogy milyen szájkosárra van szükség, amiben Bambi tud lihegni is és közben tudjuk folyamatosan etetni jutival. Ezek a folyamatok nagyon sok kis apróságon múlnak és hogyha ezeket korrigáljuk, akkor sokkal könnyebbé tudnak válni.
„Sosem gondoltam volna, hogy sikerülni fog!”
Amikor lezártuk a tréninget Eszter azt mondta, hogy nagyon sok olyan helyzetet tudott kezelni/megugrani a tréning folyamat során, amiről sosem gondolta volna, hogy sikerülne. Azt gondolta, hogy soha nem lesznek rá képesek közösen és eszébe se jutott volna belevágni ezekbe a dolgokba. Bambi azóta sokkal boldogabb és kiegyensúlyozottabb kutya lett és Eszter számára a Bambival való kapcsolat is sokkal jobb lett.
A tréningek célja az, hogy a gazdiknak legyenek önálló eszközeik amivel tudják kezelni a stresszes helyzeteket és ezeket magabiztosan önállóan tudják alkalmazni. Ezáltal egyre jobban tudnak bízni a kutyájukban és magukban is mert a kiszámíthatatlan helyzetek kiszámíthatóvá válnak.
Ha pedig szeretnétek még több külföldi, professzionális kutya tréningekről olvasni nagyon ajánlom Dr. Sophia Yin, állatorvos weboldalát.
