Ági és Cserkel – Kutya szállítása autóban
Kutyával autózás
Ági több problémával keresett meg. Az első, amivel foglalkoztunk a kutya szállítása autóban volt, ugyanis Cserkel nagyon nyáladzik az autóban, sokszor hány, nagyon szorong és stresszes neki az út. Azt beszéltük meg Ágival, hogy fokozatosan kéne hozzászoktatni Cserkelt az utakhoz és jutiztatni. Úgy kezdtük a folyamatot, hogy először csak beszálltak a kocsiba, Cserkel jutit kapott, kiszálltak. Majd beszálltak, jutit kapott, mentek egy kört a háztömb körül, kiszálltak, és így tovább. Nagyon sokat segít ezekben a helyzetekben, ha a kutya pórázon rögzítve van, mert ezzel csökkentjük a mozgásterét. Ha viszonylag fix helyen tudjuk tartani, az nagyban elősegíti a hányás megelőzését. Annyira eredményes volt ez a módszer, hogy Cserkel séta közben, ha meglátja a parkoló autót, odarohan és be akar szállni.
Mentett kutya – A múlt hatásai
A másik probléma az volt, hogy Cserkel séta közben állandóan keresgélte a felehető falatokat. Mivel mentett kutya, valószínűleg nagyon sokáig ez volt az egyetlen élelem forrása, így ez egy teljesen természetes folyamat. Sajnos ilyen helyzetekben ezt nagyon nehéz kezelni, de van rá módszer. Ezzel kapcsolatban többféle megoldást szoktam javasolni a kutya személyiségétől függően.
Az egyik ilyen, hogy a rövid, fix pórázról flexire rakjuk a kutyát. Ez elsőre furcsán hangozhat, de elmagyarázom.
Azáltal, hogy a kutyának lesz mozgástere, sokkal könnyebben tud szaglászni, nézelődni, más kutyákkal kontaktust létesíteni így a keresési cselekvést fel tudja váltani más helyettesítő cselekvés. Az a probléma ebben az esetben a rövid pórázzal, hogy nem tud mit csinálni a kutya. Egy számára lassított tempóban halad, ami könnyen unalmassá válhat számára, így olyan kutyáknál is kialakulhat ez a probléma, akik nem éltek az utcán, csak ritkán vannak hosszú pórázra engedve. Fontos, hogy a kutyasétáltatás arról is szóljon, hogy a kutya mentálisan is fáradjon és ehhez az is hozzá járul, hogy élménydúsabb a séta.
Hasznos tanulságok – Húz a kutya
A flexi nagyon jó hatással volt Cserkelre és rávilágított két nagyon fontos dologra, amit Ági az utolsó órán meg is említett, hogy számára nagyon hasznos volt:
-Az egyik, amikor Cserkel oda akart menni valahova megszaglászni vagy megenni valamit, és Ági ezt nem akarta, akkor lefixálta a pórázt, megállt, és azt mondta Cserkelnek, hogy „gyere!”. Cserkel ilyenkor nem jött, hanem folyamatosan húzott ahhoz a helyhez (spothoz), ahova ő menni akart. Így álldogáltak elég hosszan. Ez egy nagyon gyakori probléma, nagyjából 10 gazdából 7 esetében előfordul.
Elmondtam Áginak, hogy nagyon fontos, hogy azt csinálja, amit mond, mert különben a kutya nem fogja érteni. Hiába mondja, hogy „gyere”, miközben áll. Ebben a helyzetben, az a kutya számára az egyértelmű kommunikáció, hogy hívja és tovább megy. Nagyon fontos, hogy nem rángatja a kutyát ilyenkor! Ha a kutya nagyon nem megy, óvatosan elhúzza. Cserkel esetében, Ági elindult és Cserkel már ment is utána, nem is kellett húzni egyáltalán.
-A másik ilyen jellegű szituáció az volt, hogy azokban a helyzetekben, amikor Cserkel fel akart enni valamit a földről, akkor odaengedte a pórázon. Elmondtam Áginak, hogy amikor előre látja, hogy mi az, amit Cserkel fel fog enni, akkor le kell fixálni a pórázt és tovább kell menni. Ági számára az volt a hasznos információ, hogy az, hogy a kutya ne egyen fel valamit, az nem csak abból áll, hogy a kutya feleszi, majd megkéri rá, hogy köpje ki. A gazdinak is nagy felelőssége van abban, hogy nem engedi oda a kutyát, megelőzi az eseményt. Egyébként Cserkel pár hét után egészen jól reagált a köpd ki parancsszóra és 10-ből 8-szor nagyon jól megcsinálta.
Kutya szeretet
Ági az utolsó órán elmondta, hogy számukra az volt a leghasznosabb, hogy a tréning hatására kicsit bele tudtak lazulni a kiképzésbe. Sikerült lejjebb vinni az elvárásaikat és ezáltal egy sokkal stresszmentesebb kapcsolat alakult ki köztük Cserkellel, amiben sokkal jobban érzik magukat. Nagyon gyakori, hogy az emberek nem tudják, hogy mi az, amit el lehet várni egy kutyától. Néha olyan magas elvárásokat támasztanak, amiket a kutya biztos, hogy nem tud teljesíteni és valószínűleg a jövőben sem fog tudni. Ezáltal a gazdik frusztráltak és feszültek lesznek, ami miatt romlik a kapcsolatuk a kutyával és hosszútávon a kutya viselkedése is.
Ági az egyik alkalommal azt mondta, hogy annyi információt mondtam neki egy alkalom alatt, annyi mindenre kellett figyelnie, hogy szinte nehezebbnek tűnt a tréning, mint az egyetem. Megnyugtattam, hogy hosszú távon ezek a gyakorlatok mindennapossá válnak és már nem igényelnek különösebb figyelmet a részéről.
Számomra nagyon pozitív amikor az emberek visszajelzik, hogy általánosan sokkal jobban érzik magukat és azáltal, hogy reális elvárásokat támasztanak a kutya felé, a mindennapok könnyebbé és élhetővé válnak.
Ha kíváncsi vagy a többi figyelemmel és koncentrációval kapcsolatos kutya-gazdi történetre, itt megtalálod.
