Szeparációs szorongás kutyáknál – Judit, Miki és Mini
A szeparációs szorongás kutyáknál különféle tünetekkel járhat. Szétrágott bútorok, felásott kert, félelem mindentől, ami új. Judit ezekkel a problémákkal keresett meg az ő két kutyája, Miki és Mini esetében. Ők testvérek, egyszerre lettek elhozva a menhelyről, és teljesen elválaszthatatlanok.
Fontos a kutyák környezete
Miki és Mini, Judit szüleinél laknak egy nagy házban, ahova Judit és a barátja Gábor is rengeteget jár, és foglalkozik a kutyákkal. Ez tipikusan olyan eset, amikor iszonyú fontos, hogy lássam az egész környezetet, amiben a kutyák élnek, és sokat beszélgessünk a gazdikkal például arról, hogy melyik szobának, térnek milyen szerepe van a kutyák életében. Mi a mindennapjaik dinamikája, mert ez alapján tudjuk kiválasztani a megfelelő szobát arra, hogy szűkítsük a terüket.
Bevált módszer
A szeparációs szorongás szempontjából sokszor kifejezetten jótékony hatással van, ha szűkítjük a kutya terét és egy ilyen nagy házban lekorlátozzuk az egyedül töltött időt egy térre. Fontos, hogy olyan szoba legyen, ahol egyébként is sokat időznek, és szeretik, hogy véletlenül se büntetésként éljék meg ezt a korlátozást.
Így az lett a megoldás, hogy amikor Judit szülei elmennek, Miki és Mini mozgástere a konyhára és a nappalira korlátozódik (nem kell megijedni, elég nagy konyháról van szó, saját kanapéjuk is van benne:D). Erre gyorsan reagáltak, már az első alkalom után megszűnt a kanapé, és egyéb más dolgok szétszedése. Őszintén szólva nem tudom pontosan, hogy ez miért van, csak a megfigyeléseim alapján jutottam erre, hogy amint szűkítve van a tér, a szeparációs szorongás is csökken.
Kutyasétáltatás, behívás
A másik, ami megoldásra várt, hogy a kutyák egyáltalán nem voltak koordinálhatók séta közben és az szóba sem jöhetett, hogy el lehessen őket engedni. Nagyon féltek a póráztól, és mivel 1,5 évesek és mentettek, nem tudtuk, hogy mi történt velük. Egy biztos volt, hogy mindenképp együtt kellett velük foglalkozni, nem lehetett őket elszakítani egymástól, ami sokszor a kiképzés szempontjából nehéz, mert mind jó, mind rossz irányba el tudják egymást vinni a kutyák. Több hét volt, mire oda eljutottunk, hogy séta közben elfogadják a jutalomfalatot és leüljenek, de nagyon kitartóan gyakoroltak velük és ez meghozta az eredményét. Általában a kiképzés ezen része kb. az első alkalommal megy, de ebben az esetben ez több hét volt, és óriási eredménynek tudtuk be, hogy sikerült.
Ettől kezdve egy óriási áttörést értünk el, és minden sokkal jobban beindult. Elkezdtük őket elengedni, és behívni, persze csak egyesével.
Összefüggések
Nagyon sokban különbözik a két kutya személyisége, annak ellenére, hogy egymásra vannak tapadva, az egyik hullámhossza nagyon befolyásolja a másikat. Nagyon fontos volt, hogy ezt a rendszert megértsem és aszerint tudjam alakítani az eseményeket. Rengeteget beszélgettük Judittal és Mártival, hogy ez a magas szintű szeparációs szorongás, a póráztól való félelem, és a koordinálatlanság annak a jele volt, hogy rettentően szorong a két kutya. Nagyon ritkán találkozom olyan családdal, mint Juditék, akik ennyire fókuszáltan halmozzák el szeretettel és figyelemmel kutyákat.
Figyelem, szeretet
Összességében nagyon sokat fejlődött a két kutya, és sokkal jobb lett általánosságban a közérzetük, a mindennapjaik nekik is, és az egész családnak. Már az nagy siker volt, hogy sikerült a szorongás ellenére azt a koncentrációt kialakítani, hogy figyeljen a két kutya, és ezáltal tudjuk csökkenteni a félelmüket, mert mindig ez a kulcs, a figyelem kialakítása, és a szeretet.
Ha kíváncsi vagy a többi szeparációs szorongással kapcsolatos kutya-gazdi történetre, itt megtalálod.
