Zsófi, Zoli és Moha🐶
Moha a legjobb kedvű kutya, akivel valaha találkoztam. Hihetetlen aranyos, folyamatosan ugrál és kirobbanóan boldog. Nagyon, nagyon emlékeztet Lutrira. Kizárólagosan csak Zsófira és Zolira figyel, nagyon erősen kötődik hozzájuk. Próbáltam a feladatokat bemutatni úgy, hogy én tudjam megmutatni őket Mohával, de egyáltalán semmilyen más emberre nem figyel.
3 éve van náluk Moha, aki egy mentett kutyus. Azzal a problémával kerestek meg, hogy megijed sok mindentől és a szocializációja is eléggé hiányos. Tavaly február óta élnek Budapesten, előtte vidéken éltek egy kertes házban. A már budapesti séták folyamán nem igazán figyel Zsófira, más kutyusokkal nem barátságos. Ez a legnagyobb gond, mert így kutyafuttatóba sem tudják elvinni.
Elkezdtünk ezeken a problémákon dolgozni és olyan gyakorlatokat csináltunk, ami által Moha látványosan jobban figyelt séta közben, mert egyébként lekötötték más kutyák és különféle ingerek, amik érték. Ezzel szépen haladtunk és tök jól gyakoroltak Zsófiék. Hétről-hétre látható volt a változás, így a harmadik alkalom után, mondtam, hogy szerintem nyugodtan elmehetünk futtatóba, mert már megvan az alapunk. Moha nagyon szépen odafigyel a gazdáira, hogy ha már csak a nevét is kimondják. Így hát elmentünk Mohával, életében először a Városligeti kutyafuttatóba.
Ennek a történetnek van egy olyan különlegessége is, hogy Zoli gyerekkora óta rendkívül fél a kutyáktól, Mohától természetesen nem, de más kutyáktól igen. Ez az évek alatt jelentősen fejlődött, és az ezzel kapcsolatos dolgokról is rengeteg jó beszélgetést folytattunk Zolival. Ez egy nagyon komoly probléma, amit komolyan kell venni az embereknél, mert ez sokszor nem szimpla félénkség, hanem egy fóbia. Nekem is van fóbiám, én a tűtől félek.
Emiatt az elején csak ketten mentünk Zsófival a kutyafuttatóba. Egyébként Zoli is sétáltatja Mohát, de a futtatót meglehetősen soknak érezte a tömérdek kutyával. Csodálatos volt az első alkalom, mert Moha egyszerűen minta kutyaként viselkedett. Magától folyamatosan becsekkolt Zsófinál. Amikor meg túl messze ment, visszajött. Kifejezetten szépen figyelt és játszott.
Meg kellett beszélnünk Zsófival, hogy Moha szeret játék közben ugatni és volt bennük ezzel kapcsolatban egy kétely, hogy vajon ez agresszív ugatás-e. Tisztáztuk, hogy ez egyáltalán nem agresszió, hanem egyszerűen ő ilyen, ilyen a játékstílusa és ez egyáltalán nem baj, teljesen ártalmatlan.
Ami egy csodálatos esemény volt, hogy második alkalommal Zoli is eljött velünk a futtatóba. Mérhetetlenül büszke voltam Mohára és Zolira, hogy mindketten a maga korlátjaiknak megfelelően léptek előrébb és előrébb.
Csodás volt látni. Egy igen fontos dolog, hogy valamennyire, mindegyik gazdi kimozdul a komfortzónájából a kiképzések alatt. Ez senkinek sem könnyű, akkor sem, ha valakinek nincs fóbiája. Mindenkinek vannak stresszfaktorai, amiket le kell győzniük a kutya érdekében és ez egy nagyon szép fejlődési folyamat.
Igazán szerettem Zolival és Zsófival dolgozni, mert nagyon sokat nevettünk, viccelődtek a beszélgetések alatt és jó hangulatban teltek a kiképzések. Egy szuper élmény volt, mindig szívesen mentem találkozni velük. Nem utolsó sorban pedig, fantasztikusan feltöltő élmény volt Mohával dolgozni, mert tényleg messzemenőleg a legvidámabb kutya, akivel valaha találkoztam az évek alatt.
