Egy stresszes, félős kutya szocializálása
Sütike, Vivi és Szabi története.
Történetük nagyon hasonlít Archiéhoz, mindketten stresszes kutyusok voltak. Bár kettőjük személyisége eltért, viselkedésükben és a tréningjük menetében sok minden egyezett.
Ez a folyamat is egy évig tartott. A tréning befejezte óta mindkét kutyusnál havi egy-egy alkalommal tartunk egy találkozót, ami egy biztonságérzetet ad a kutyáknak és a gazdijaiknak. Így én is tudok tájékozódni arról, hogy minden rendben van-e, és az esetleges kérdéseiket is meg tudom válaszolni.
Sütike problémái:
- állandó félelem idegenektől
- folyamatos ugatás ismeretlenek felé
- nem lehetett kizökkenteni ezekből az állapotokból
Félelem a stresszes kutyáknál
Sütike alapvető problémája az volt, hogy folyamatosan stresszes volt és félt az idegenektől, és ez számomra is egy kihívás volt. A tréning első felében hónapokig csak úgy tudtuk tartani az órákat, hogy én legalább 10 méterre voltam tőle. Ez több szempontból megnehezítette a közös munkánkat. Sokszor túlkellett kiabálnom Süti ugatásait, hogy Vivi és Szabi meghallják azt, amit épp mondok. Az első találkozásunknál alig hallottuk egymást Viviékkel, most pedig egy év elteltével örül, ha meglát és már többször meg tudtam simogatni.
Az volt a legfőbb problémája, hogy egy állandó félelem uralkodott rajta, amikor idegenekkel találkozott. Ezt a benne rejlő félelmet ugatással próbálta álcázni és amikor elkezdett ugatni, akkor nagyon nehezen lehetett őt kizökkentetni ezekből a helyzetekből.
Vivi mesélte, hogy sokszor már a séta első perceiben elterelte valami Süti figyelmét, ami utána olyan szinten kihatott a séta további részére, hogy azt nem lehetett tovább folytatni Süti idegessége miatt.
A tökéletes jutalomfalat: a bacon
Miután megtaláltuk a számára megfelelő jutalomfalatot egyre könnyebben sikerült magunkra vonni a figyelmét, amikor stresszes helyzetekbe, állapotokba került. A virsli és a bacon a legtöbb esetben beválik. Az elején örültünk, hogyha pár másodpercig ránk tudott koncentrálni és ezt a tréning haladtával ki tudtuk akár 1-2 percre bővíteni. Ezek után sokkal könnyebben vissza tudtuk hozni az intenzív állapotaiból is.
Online kutyatréning? Bevált!
Volt olyan közös óránk, amikor Sütike ugatása miatt online órát tartottunk. Ez a megoldás bizonyult a legegyszerűbbnek mindannyiunk számára és be is vált. Fontos volt nekem figyelembe venni, hogy ha minden egyes tréning alkalmunk ekkora stresszt okoz Sütikének, akkor a munkafolyamatunk nehogy kontraproduktívvá váljon.
Az online órák szerencsére nagyon hasznosnak bizonyultak és jól is működtek, úgyhogy mindenképpen jó ötlet volt az, hogy az online és a személyes órákat párhuzamosan, felváltva alkalmaztuk.
Családi ünnepségek és a boksz
Vivi és Szabi nem tudott vendégeket fogadni úgy, mint Archie történetében, Vivi és Marci se tudott. Viszont, amikor Sütikével engem megkerestek Viviék, akkor ők már használták a bokszot. Süti számára ez már abszolút egy „safe space”-ként szolgált, így ide bármikor hosszasan és nyugodtan el tudott vonulni és sokszor saját magától is belement.
Szabi aztán beszerzett kettő különböző bokszot is. Az egyik egy otthoni fém boksz volt, ami egy fix helyen állt; a másik pedig egy textil boksz volt, amivel pedig kényelmesen tudtak utazni és magukkal szállítani Sütikét. A karácsonyi nagycsaládos ünnepléseken Sütike ide be tudott menni és teljesen le tudott nyugodni. Emiatt nagyban csökkentek az ugatós kirohanásai és kirobbanó állapotai.
Észrevettük, hogy voltak olyan családtagok, akiket Sütike azonnal elfogadott és semmi szokatlan reakciója nem volt feléjük. Erre azóta se tudtunk rájönni, hogy mi alapján választja ki az embereket magának, de ez sokat segített abban, hogy néha meg tudták kérni ezeket a „kiválasztott” embereket, hogy vigyázzanak a kutyusra, amíg Vivi és Szabi elutaztak.
A Margit-sziget varázsa
Emellett fokozatosan elkezdtük Sütikét hozzászoktatni azokhoz a szituációkhoz, amik séta közben érhetik és a bacon segítségével hosszabb időre sikerült leültetni. A hónapok elteltével kialakult az, hogy könnyebben és stabilabban tudott fókuszálni Vivire és Szabira. Ezzel párhuzamosan, ugyanúgy mint Archie esetében, egyre többet vittük ki a Margit-szigetre és a Hajógyári-szigetre 10 méteres pórázon.
Sütike nagyon szeretett labdázni és ez teljesen lekötötte, úgyhogy ez szerencsés volt, mert így Szabiék le tudták őt fizikailag fárasztani, amit a sétákkal sajnos sokkal nehezebb volt elérni a folyamatos stressz miatt. Sütihez ezeken a margitszigeti sétákon tudtam először közelebb menni. Sokat segített a nagy, szabad tér.
Egyfajta megnyugvást és szabadságérzetet ad a kutyának. Azt gondolják, hogy van lehetséges menekülési útvonaluk, ezért kevésbé érzik úgy, hogy be lennének ezekbe a szituációkba szorítva, mint például egy belvárosi szűk járdán. Ezt a gondolatmenetet próbáljuk ilyenkor kihasználni, hogy segítsünk a kutya félelmén.
A hosszú póráz, azért is nagyon sokat segít ezeknek a kutyáknak, mert a rövid póráznál ugyanez az elv: nem talál kiutat a helyzetekből, ezért az egyetlen lehetősége az, hogy támadjon az emberekre menekülés helyett. Így hát amikor lecseréljük a rövid pórázt a hosszúra sokszor ez már elegendő ahhoz, hogy a kutya megnyugodjon a stresszes helyzetekben.
Tréning technikák gyakorlása
A tréning technikák segítségével, amikről már a régebbi történetekben is írtam, egyre könnyebben tudtuk Sütit a stresszes helyzeteiben kezelni és megnyugtatni. Ezeket bent a lakásban és szabadon is tudták alkalmazni Viviék és a tréning előrehaladtával egyre nagyobb önbizalommal tudták kiválasztani, hogy melyik technika lesz a számukra megfelelő az adott helyzetben.
A bacon segítségével és Süti fejlődése következtében egyre több embert tudott befogadni és megszeretni ezáltal könnyebben tudott megbízni az ismeretlenekben. A benti és a kinti tréningek folyamatosan hatással voltak egymásra és ez a 2 folyamat erősítette egymást.
Hosszútávú célok
A hosszútávú cél az volt, hogy Sütike megbízzon az emberekben és ne féljen tőlük. Nagyon jól haladunk ezzel, és amikor a Hajógyári-szigeten, vagy a Margit-szigeten el van engedve ott már magabiztosabban futkározik.
A futtatóban hasonló problémákba ütköztünk, mint Archie és gazdái: Sütike rendszeresen ugatta a körülvevő gazdikat és előfordultak olyan helyzetek, hogy a stressz hatására már a többi kutyával se jött ki jól. Ezért ezekkel is elkezdtünk foglalkozni a tréning utolsó szakaszában. A futtatóval kapcsolatban az a különbség, hogy egy elkerített résznek számított Süti szemében.
Ez azt jelentette neki, hogy be van zárva és ilyenkor sokkal jobban és könnyebben felerősödött benne a félelem, hogy nem tud kijutni onnan. Viszont a tréning alatt nem csak Süti fejlődött, hanem Vivi és Szabi is. Egyre magabiztosabbak lettek a nehéz szituációkban és egyre kevésbé vált stresszessé a séta.
Felszabadultság
Most már teljesen póráz nélkül tud Sütike a Margit-szigeten és a Hajógyári-szigeten szaladgálni és nagyon stabilan behívható lett akkor is, ha belekerül egy stresszes szituációba. A séták során az emberek könnyen el tudnak sétálni mellette és nem ugatja meg őket, nem kap oda.
A tréningnek köszönhetően elértük azt is, hogy már én is meg tudom simogatni. Sokkal könnyebben rá tudják Viviék bízni Sütikét a családtagokra és a szűk családi kör és a közeli barátok mellett most már egészen odáig jutottunk, hogy lehet számára teljesen ismeretlen emberekkel vendégséget tartani.
Nagyon jó látni, hogy elkezdte élvezni az életet. Most már abszolút boldog és felszabadult pillanatai vannak kint séta közben, és bent a lakásban is.
Ha szeretnétek még több külföldi, professzionális kutya tréningekről olvasni nagyon ajánlom Dr. Sophia Yin, állatorvos weboldalát.
