Egy félős kutya kezelése – Archie, Vivi, Marci
Archie története, hogy hogyan győzte le félelmeit és, hogy hogyan lett belőle egy élettel teli, vidám kutya.
Viviék története több mint egy éve kezdődött. Archie az elején elég komoly problémákkal küszködött, így egy hosszú, kutya tréning folyamaton indultunk el együtt, hogy ezeket megoldjuk. Messziről indultunk, de sikeres eredményeket értünk el. Archie legkomolyabb problémája az volt, hogy általánosságban egy félős kutya volt. Félt az idegen emberektől, félt kint az utcán és bent otthon a vendégektől. Vivin és Marcin kívül nagyjából minden és mindenki félelmet keltett benne.
Félős kutyára utaló jelek:
- Kapkodás, póráz rángatása, folyamatos menekülési/elbújási vágy
- Állandóan fél és remeg a kutya
- Hangokra, emberekre érzékeny volt
- Jutalomfalat ignorálása
- Szemkontaktus nehézségei
Minden kis apró mozdulatra, hangra érzékeny volt, ezért, amikor Viviéknél vendégek voltak látogatóban akkor azt nagyon nehezen kezelték. Ilyenkor védekezésképpen folyamatosan ugat a kutya. Rendszeresen meghátrált, elbújt, elfutott. Ingadozó hangulata és hirtelen reakciói miatt nagyon veszélyes volt Archie számára a hétköznapi élet. Viviben és Marciban egy folyamatos stressz volt nehogy valami baleset érje szeretett kutyusukat.
Egy, ami viszont nagyon jól ment Archienak az a nagy, nyitott térben lévő séta. Nagyon szerette a kirándulásokat a csendes, természeti helyeken, ahol nem találkozott emberekkel. Ott nagyon stabilan vissza is lehetett hívni a kutyust, hallgatott rájuk. Fontos, hogy stabilan megtanítsuk a kutya behívását. Már a kezdeti időszakban felmértem, hogy Archieval valószínűleg nagyon lassan fogunk haladni. Nem tudjuk, hogy milyen traumáknak volt eddig kitéve élete során, de valószínűleg sose volt szerető közegben, társaságban és emellett még városi környezetben sem.
A kezdetek (jutalom falat, pórázhoz szoktatás, kutyanevelés)
Flexi póráz és hám
Ahogy azt az előző történetekben is olvashattátok szeretek flexi pórázt és hámot használni. Így hát amint elkezdtük a közös munkát Archieval, őt is rögtön flexi pórázba raktuk. Kulcsfontosságú a kutya pórázhoz szoktatása. Ezáltal a kutya remegése szépen lassan elkezdett elmúlni és sokkal nagyobb mozgástere lett.
Amikor stresszhelyzetekbe került ezeket az érzéseket ki tudta mozogni mivel nagyobb lett a mozgás tere és a mozgás segít a feszültség levezetésében. A hosszú póráz abban is segített, hogy lett menekülési útvonalat, így pórázon is könnyebben ki tudta kerülni a félelmetes helyzeteket, kevésbé volt beszorítva.
Jutalom falat
Jutalom falatként bacont alkalmaztunk mivel annak erős szaga, és finom íze miatt Archie azt elfogadta, annak ellenére, hogy még mindig nagyon félt. Aztán nekifogtunk annak, hogy megpróbáljuk leültetni az utcán, hogy egy kicsit fókuszt tudjon váltani és, hogy figyelme ránk irányuljon a séták közben.
Ez az elején nagyon nehezen ment, de idővel Archie belejött. Amivel még igyekeztünk az elején, hogy megpróbáltunk vele futkározni az utcán, vagy játékra hívni, hogy pozitív élményeket csaljunk Archie sétáiba. Olyan helyeket is kerestünk számára, ahol szabadjára voltak engedve a kutyák, így tudott velük együtt is játszani.
Sétáltatás a Városmajori parkban
Egy félős kutya szorongásának az eredete
Archienak alapvetően nem a többi kutyával volt a problémája a futtató környezetében, hanem a közelben lévő gazdik voltak azok, akik félelmet keltettek benne. Ez olyan szinten ki tudta zökkenteni, hogy megint a folyamatos ugatás jelent meg nála, és utána meg már nem tudott ellazulni. Emiatt nem tudott játszani a többi kutyával.
A hullámzás jellemző volt a közös munkánk alatt végig. Archie vagy nagyon ugatós sétákat tett, vagy végig feszengett és félt és ez a kettő váltakozott. Megnyugtattam Vivit, hogy a hullámzás teljesen normális egy ilyen összetett és komoly tréningfolyamatnál, főleg egy félős kutya rehabilitációjánál. Alapvetően a kutyáknál az ugatás is a félelmükből ered.
Van neki egy elképzelése, hogy a szembejövő ember bántani fogja, ezért védekezésképpen elkezd előre ugatni, hogy elüldözze a potenciális veszélyforrást. Inkább ugat, minthogy valaki bántsa. Ez a tréning előrehaladtával kezdett lecsökkeni, és Archie már csak akkor ugatott, amikor sötétben volt, amikor bizonytalanul látott.
A tréning megkezdését követő harmadik hónap után Archienak volt egy komoly lábműtétje és emiatt egy 1-2 hónapos szünetet tartottunk a tréning folyamatában. Szerencsére a műtét nagyon jól sikerült, kevés fájdalommal, Archie mihamarabb felépült. Ez komolyabb problémát nem okozott számunkra és ott tudtuk folytatni a munkát, ahol abbahagytuk.
Safe space – biztonság és nyugalom
Az otthoni problémák orvoslására azt javasoltam Vivinek és Marcinak, hogy szerezzenek be egy textil boxot és ez szolgáljon a kutya „safe space”-eként. Ezt semmiképpen sem egy olyan helyként használják, ahova beküldjük a kutyát akarata ellenére. Ehelyett tudatosítsuk Archieban, hogy ha ide elvonul akkor itt biztonságban van, itt nem kell félnie. Ide el tud menekülni, ez az ő biztonságos kutyaháza.
Vivinek és Marcinak ezt a boxot sikerült még karácsony előtt megvenniük és azt mondták, hogy óriási sikere volt. Amikor karácsonykor családi vacsorák voltak Viviéknél, Archie sokkal nyugodtabban tudta ezeket a helyzeteket kezelni, mert be tudott vonulni a boxba, ha úgy érezte, hogy neki ez most túl sok.
Hosszú póráz és klikker tréning
A következő lépésünk az volt, hogy Archiet még hosszabb pórázra raktuk, úgyhogy Viviék beszereztek egy 10 méteres pórázt és ezzel folytattuk tovább a tréninget. Utána olyan helyekre mentünk el, mint a Margit-sziget vagy a Városmajor, ahol nagy a tér, ahol nem érzi magát beszorítva, viszont ennek ellenére mégis találkozik emberekkel.
Fejlődések Archie viselkedésében:
- egyre stabilabban és könnyebben vissza tudtuk hívni
- ugatásai is egyre kezelhetőbbek lettek
- bacon segítségével le tudtuk ültetni és megnyugtatni
- nagy térben szívesen játszott más kutyákkal
Nagyon szépen haladtunk. Archie elkezdett egyre magabiztosabbá válni és így a mi munkánk is egyre könnyebb lett, mert jobban tudtuk kontrollálni azokat a helyzeteket, amikor instabillá vált.
Emellett megkezdtük a klikkert betanítását. Ezt főleg arra használtuk, hogy Archienak megtanítsuk a szemkontaktust, ami azért fontos mert, hogy ha a kutya jobban tud koncentrálni a gazdáira a stresszhelyzetekben, akkor sokkal könnyebb őt kihozni ezekből a szituációkból. Ezt Archie szépen és gyorsan megtanulta. Ez nagyon sokat adott a tréninghez.
Mosolygós Archie
Traumák kezelése
A klikkerrel párhuzamosan még azt javasoltam Vivinek és Marcinak, hogy kezdjék el masszírozni Archiet. Ez azért nagyon fontos, mivel súlyosan traumatizált kutyáknál (az embereknél is) a folyamatos stressz és félelem hatására az izmok nagyon sokat feszülnek, és sokkal görcsösebbek is lehetnek.
Fontos, hogy a tréning alatt ne csak a kutya érzelmi állapotán javítsunk, hanem a hosszú távú feszültségeket az izmaiból is kiszedjük, amit a testrészek masszírozásával tudunk elérni. Ezáltal kap a kutya egy külső rásegítést, ami segíti az egész tréning folyamatot, hogy pozitív eredményeket érjünk el.
Ez traumatizált embereknél is egy bevált terápiás folyamat. Emberek esetében vették észre, hogy az lehet a trauma egyik következménye hogy, megromlik a testével való kapcsolata; sokkal lassabban veszi észre a testi érzeteket (pl., hogy melege van vagy fáj a feje). Ez nagyon sok esetben a kutyáknál is így van a traumák hatására. Ezért fontos, hogy kialakítsunk számukra egy stabil kapcsolatot az elméjük és a testük között, és ebben a masszírozás nagyon sokat tud segíteni.
A kutyák kiképzése egy nagyon sokrétű és összetett folyamat, különösen akkor, ha traumatizált kutyákról van szó. Ilyenkor ez nem azt jelenti, hogy kutya trükköket és parancsokat tanítunk nekik, hanem segítünk a kutyáknak felépülni egy komoly traumás időszak után, és megtanítjuk nekik, hogy hogyan tudnak nyitottabbá, bizakodóbbá és boldogabbá válni az életben.
A kutya gazdi kapcsolat
Minden kutya-gazdi történetében számomra az is fontos, hogy kitérjünk arra, és figyelembe is vegyük azt, hogy maguk a gazdák milyen érzelmi folyamatokon, belső változásokon mennek keresztül a tréning alatt. Vivi és Marci történetében az volt nagyon nehéz, hogy amikor ők elhozták Archiet a menhelyről, akkor még nem voltak azzal tisztában, hogy a kutyusnak milyen komplikált félelmei és problémái voltak.
Természetesen ezekre egyáltalán nem voltak felkészülve, ráadásul tapasztalatuk sem volt eddig, mivel Archie volt az első kutyájuk. Ezért az elején ez egy hatalmas falatnak tűnt mindkettőjüknek, és szakmai szemmel is azt gondolom, hogy kezdő kutyatartóknak Archie egy nagy kihívásnak számít. Rutinos katyatartók számára is egy nehéz folyamat lett volna.
A kirándulás csodái
Kihívások észlelése
Nem gondolták, hogy ennyi időt és energiát kell majd a kutyára fordítani, és azt hitték, hogy majd a problémák szépen lassan elmúlnak. Nem értették, hogy Archie állapota miért lesz rosszabb és rosszabb.
Vivi ezt nagyon nehezen dolgozta fel. Sokszor neki sem volt kedve sétáltatni, sokszor rossz kedvű is volt, hogy semmi se jó Archienak. Nagyon sokszor előfordult, hogy Vivi sírt a séták után és az idő elteltével a séta már csak egy kötelező programmá vált, hogy kivigye Archiet, de ez nem okozott örömöt se neki, se Archienak. Ennek az egész helyzetnek a súlyát nagyon nehezen tudta feldolgozni Vivi és Marci, de persze mindent meg akartak tenni azért, hogy kutyusuk rendbe jöjjön és egy félelem mentes életet tudjon élni.
Nagyon szerették Archiet a nehézségek ellenére. Bent a lakásban velük bújós, kedves és jókedvű volt. Viszont a folyamatos érzelmi hullámzás nagyon megterhelő volt Vivi számára és sokszor gondolta úgy, hogy feladja, mert már nem lesz jobb, Archie nem fog tudni már megváltozni. Marcinak még annyi tapasztalata sem volt, mint Vivinek, és teljesen laikusként sokszor nem tudta felmérni a problémák erősségét és, hogy mennyire komoly energiabefektetést követel ezeknek a megoldása. Marcinak az is nagyon nehéz volt, hogy Vivi mennyire szenvedett a helyzettől.
A segítségkérés az első lépés
Én nagyon tisztelem őket azért, mert nem adták fel. Megkerestek engem és segítséget kértek. Ha ezt a lépést meg tudják tenni a gazdik, akkor már jó irányban vannak. Nekik nagyon fontos volt, hogy olyan segítséget kapjanak, ami humánus és erőszakmentes módszerekkel dolgozik. Miután felvettük a kapcsolatot és elkezdtük a közös munkát próbáltam őket nyugtatni és bíztatni, de volt a tréning folyamán egy olyan időszak, egy olyan mélypont, amikor mindannyian nagyon elfáradtunk.
Ekkor történt egy nagyon komoly beszélgetés. Számomra az volt a kihívás, hogy bár Viviék el voltak keseredve, Archie ennek ellenére folyamatosan fejlődött. A fejlődést viszont nem látták a gazdik, és azt hitték, hogy Archie problémai még mindig nem javultak meg. Ez az én munkámat is megnehezítette.
Amikor eljutottunk erre a mélypontra, akkor megkértem őket, hogy gondolják végig, hogy hogyan tudjuk folytatni ezt a folyamatot és tovább csinálni a tréninget. Feladtam nekik egy házit, hogy üljenek le és írjanak egy listát, hogy Archie milyen területeken fejlődött. Gondolják végig, hogy Archie milyen állapotban kezdte és írják le a legkisebb dolgokat is amiben most a kutya jobb.
Ez a házifeladat nagyon sokat segített nekik, és ezt a többi gazdinak is szoktam javasolni, hogy vagy a telefonjukba írják fel, vagy akár egy kis cetlit rakjanak ki a hűtőre, amire bármikor rá tudják írni az észrevételeket. Amikor el van keseredve a gazdi, akkor csak nézzen rá a cetlire, és jusson eszébe, hogy milyen hosszú utat tettek meg együtt közösen.
A gazdi reflexeinek kialakulása és kezelése
Sokszor az emberekben, amikor egy ilyen megterhelő folyamaton mennek keresztül, kialakul bennük egy reflex. Például, ha mondjuk a kutya elkezd egy másik embert ugatni az utcán ez egyből triggereli a legrosszabb félelmeiket. Fejben hirtelen már ott tartanak, hogy mi van ha megharap valakit a kutya, vagy mi van ha rendőrt hívnak rájuk. Ehhez hasonló negatív gondolatok veszik át ilyenkor az irányítást a gazdik fejében.
Fontos, hogy ezeket a gondolatokat tudatosítsa az ember, hogy utána nyitottan tudjunk róluk kommunikálni a tréning során. Megbeszéljük, hogy mennyi a valóságalapja, mi az amire volt már példa, mi az amire még nem. Vivi és Marci nagyon sokat segített abban, hogy ezeket a helyzeteket a helyére tudjuk tenni. Miután elkészítették a listát újult erővel tudtuk folytatni a tréninget, és ők is egyre tudatosabban koncentráltak a pozitív irányba való fejlődésre.
Archie és én a parkban
A kutya gazdi kapcsolat és a bizalom fontossága
Vivi és Marci elkezdtek bízni Archieban, hittek abban, hogy fejlődőképes és, hogy folyamatosan javul minden téren. Elkezdtek több időt tölteni Archieval. Többször kivitték Vivi szüleihez, ahol van kert. Itt sokkal kényelmesebben tudott Archie létezni, és Vivi is könnyebben el tudott lazulni. A folyamatban az is sokat segített, hogy Archie egy-egy hétvégére ott maradt Vivi szüleinél, Vivi nélkül.
Fontos, hogy ilyenkor a gazdik is ki tudják pihenni a mindennapi gyakorlást, főleg, amikor minden nap egy érzelmileg megterhelő szituáció. Ilyenkor mindenképp kell biztosítani egy kis időt, ami alatt ki tudja magát pihenni a gazda és fel tud töltődni. Így a gazdi és a kutyus is 100% energiát tud belefektetni és figyelmük csakis egymásra irányul.
A sikerek
Archie egy idő után el kezdett érdeklődni és nyitni az emberek felé, persze félelmei néha előjöttek és ilyenkor sokszor ambivalens volt a viselkedése. Érdeklődő volt, de közben ugatott. Idővel azonban ez csökkent és Vivi és Marci is elkezdték jobban megérteni kutyájukat. Sokkal megértőbbek tudtak lenni és figyelembe tudták venni azt, hogy Archie ezekben a szituációkban mennyire küszködik és, hogy ezzel párhuzamosan mégis próbál ezekkel foglalkozni és javulni.
Azt gondolom, hogy mindhármuk számára ez egy nagyon tanulságos év volt, ahol mindenki sokat tanult nem csak egymásról, hanem saját magáról is. Azzal kapcsolatban is tudtak fejlődni, hogy hogyan legyenek empatikusabbak a másik érzelmeivel kapcsolatban.
Archie mostanra már egy nagyon boldog, felszabadult kutyus lett és póráz nélkül is el lehet engedni a Margitszigeten. Játszik más kutyákkal, érdeklődik az emberek iránt, meg lehet simogatni, ami elképzelhetetlen lett volna, akár csak egy évvel ezelőtt is.
Ha szeretnétek még több külföldi, professzionális kutya tréningekről olvasni nagyon ajánlom Dr. Sophia Yin, állatorvos weboldalát.
