Hogyan dolgozzuk fel a gyászt, ha eljön a kutya halála?
Van egy téma amiről már régóta szeretnék írni, de nekem is nagyon nehéz. Ez pedig egy kutya halála és az ezt kísérő gyász folyamat.
Szeretet nélkül nem megy, ettől olyan nehéz
Ezzel én sem számoltam, amikor elkezdtem ezt a munkát. Nem jutott eszembe, hogy a kutyák, akikkel tréningezek meg fognak halni és ez mennyire fájdalmas lesz nekem is. Mondhatjuk úgy is, hogy bele sem akartam gondolni.
Nagyon fájt, amikor ez először megtörtént és azóta is nagyon fáj, minden kutya esetében, akivel közös tréning volt. Köszönöm a gazdiknak, akik erről értesítenek, akár a tréning befejezése után évekkel is. Kötődöm a kutyákhoz és szeretet nélkül nem tudnám elvégezni a munkámat.
Mindenkinek más
Ez a téma nagyon érdekes beszélgetésekhez és problémákhoz vezet. El sem tudtam ezt képzelni még a munkám első éveiben. A gyász folyamat nehéz és általában sok idő. Ezzel kapcsolatban szerintem a legfontosabb, hogy tiszteletben kell tartani ezt az érzést. Sokan meséltétek, hogy a környezetetek nem értette meg és lekicsinyelte a problémát és túlzónak tartotta a szomorúságot. Az, hogy kinek milyen szerepet tölt be a kutyája az életében nagyon széles skálán mozog. Én azt gondolom, hogy azoknak, akik velem dolgoznak, nagyon fontos a kutyájuk és családtagként kezelik. Ha valaki ezt nem érti meg, az nagyon szomorú, de nem szabad magatokra venni és azt gondolni, hogy veletek valami nagy baj van.
Nincs rá recept
A gyász folyamat egy kutya esetében évekig is eltarthat. Ennek vannak intenzívebb és kevésbé intenzívebb időszakai. Többen kértetek tőlem segítséget, hogy kell ezt jól csinálni, vagy hogyan érdemes. Nem tudom. Nekem sem megy valami jól, teljes őszinte leszek. Vannak, akik megfogadják, hogy soha többé nem lesz kutyájuk, olyan rettenetes a fájdalom. Én ezt is megértem és tiszteletben tartom. Én négykézláb kúsztam a Lapi halála után és iszonyú durva fizikai fájdalmaim voltak.
Segítséget kérni nem ciki!
A héten több kutya halállal kapcsolatos esemény történt.
Az egyik az volt, hogy egy gazdi azt mesélte, nehezen tudja az új kutyáját beilleszteni az életébe, mert nem dolgozta fel az előző halálát, pedig már évekkel ezelőtt történt. Sokat beszélgettünk, mondtam neki, hogy mesélje el nekem őszintén az érzéseit, bármit mond nincs vele baj, én elfogadom és legyen ő is elfogadó magával. Ezt követően visszajelzést kaptam, hogy sokat segített neki, hogy erről őszintén tudott beszélni és már ettől közelebb érzi magát az új kutyához.
Szakmai segítséget kérni a kutya meggyászolásával kapcsolatban nem ciki, teljesen rendben van. Pszichológusok sem fognak senkit kinevetni emiatt és hozzám is sok pszichológus gazdi jár, akiknek szintén családtag a kutya.
Megbocsátás, elfogadás
Azzal kapcsolatban is érkezett kérdés, hogy szabad-e egyáltalán új kutyát tartani. Nem vagyok e ettől rossz ember? Mindig elmondom ezekben az esetekben, hogy az új kutya nem az elhunyt kutya helyébe jön és nem helyette. A szívünkben egy új helyet fog elfoglalni és ez nem jelenti azt, hogy kitúrja a régi helyét. Fontos, hogy ezzel kapcsolatban megbocsátóak legyünk magunkkal. El lehet mondani a kutyusunknak a mennyben ezt és megbeszélhetjük vele.
Sajnos a feldolgozatlan gyász és az ezzel járó bűntudat, haraghoz vezethet, ami az új kutyán csapódhat le. Titkon arra várunk olyan lesz, mint a másik, de ő egy teljesen másik kutya, más személyiséggel és ez így van rendjén.
Váratlan hír
Aztán egy nagyon szomorú hírt kaptam, meghalt Léna kutya, aki két hete még vidáman tette meg velünk első sétáját a Városligetben. Nagyon komoly félelmi agresszióval küzdött és óriási mérföldkő volt ez neki és a gazdiknak is, hogy ki tudtunk menni a Ligetbe. Ezt sokan átérzitek, akiknek hasonló problémája van a kutyájával és elképzelhetetlennek tartja, hogy egy kutyákkal nyüzsgő területre vigye. Reményteljesen fejlődött Léna és nagyon bizakodó voltam. Épp az önkormányzatban ügyeket intéztem, amikor jött a hír és azonnal elkezdtem sírni. Az ügyintéző nem értette, de nem igazán zavart. A részvét kifejezése fontos ilyenkor is. Mérges voltam és csalódott. Nem ez volt a terv.
Ez az élet rendje
A héten részt vettem egy csoportos pszichológiai foglalkozáson, ahol a csoport vezetője az elején jelezte, hogy időben el kell indulnia, mert műtik a kutyáját és jön ki a műtőből. Beszélgettünk és elmesélte, hogy meg fog halni a kutya és ez mindig nagyon nehéz. Már több kutyája volt. Azt mondta, hogy ez az élet rendje és volt ebben valami nagyon mély elfogadás. Bármennyire elcsépelt ez a mondat nagy hatással volt rám. Lapi halála kapcsán senki nem mondta nekem, de rájöttem mennyire igaz. Eszembe jutottak ennek kapcsán azok a kutyák, akiknek meghal a gazdája és menhelyre kerülnek, gazdi nélkül maradnak. Gyászolnak, egyedül maradnak és soknak sosem lesz új gazdája.
Egy kutya is tud gyászolni
Többször keresnek meg olyan gazdik is, akik azért vannak nagy bajban, mert a kutya gyászol és nem eszik nem iszik napok óta. Volt ilyen tréningem is, elég nehéz volt érzelmileg, mert éreztem a mély fájdalmát a kutyának és a gazdi kétségbeesését. De aztán sikerült közösen megmutatnunk a kutyának, hogy lehetnek új társakkal is vidám pillanatok és elkezdett enni.
Ez az élet rendje, de ettől még ez nehéz és, ami a legfontosabb, foglalkozni kell vele és beszélni róla. Mindenkit érint és nem ciki. Ez az élet!
Jó utat Léna, köszönöm, hogy megismertelek!
Ha érdekelnek a további szakmai cikkeim a weboldalon, itt tudod őket elolvasni.
Fotó: Vancsay András
