Európai körút kutyával 5 – Franciaország, Etretát
Tervezés alatt
Viktor Franciaországban élt évekig, nem olyan rég költöztek haza Magyarországra a barátnőjével. Kb két hónapja keresett meg a kutyája miatt. Sokat beszélgettünk az órák után és meséltem neki, hogy nagy utazásra készülünk. Mondta, hogy mindenképp menjünk el Etretát-ba, mert gyönyörű és szerinte egyedülálló élményt nyújt a világon. Azonnal írtam Zsófinak, hogy itt meg kell állnunk, pár órás kerülő, de megéri. Zsófi rábólintott. Angliában a kempingben volt egy pont, amikor azt hittem nem jutunk el, mert kicsit elszámoltuk a távolságokat és a Bruges-ben lévő szállás foglalásunkat át kellett rakni egy nappal későbbre, de végül sikerült.
Zsófi egyébként minden foglalást intézett végig, ami nagyon jó volt. Úgy tűnt, mint aki mindennap ezt csinálja. Hatékony és gyors volt és mindenre talált megoldást. Nagyon jól megszervezett mindent.
Calais-ba megérkezve a helyi kempingben szálltunk meg, mert már késő volt és 8 órát ültünk aznap a kocsiban. Másnap medencéztünk és indultunk tovább Etretát-ba. Kb 4 óranyira volt. Az út is gyönyörű volt, tipikus francia vidék, ahogy a filmekben láttam. Szuper kedves házak és legelők az út mentén.
Táj csodálás
Etretát elképesztően szép. A képek egyáltalán nem adják vissza mennyire gyönyörű. Nagyon régóta meg akartam nézni a szurdokokat az Északi-tenger partján. A kutyákkal fel lehetett menni a tetejére és láttuk, hogy kilométereken keresztül tudtunk volna sétálni. Nagyon félek a magasságtól, úgyhogy nem mentem nagyon közel a széléhez és a Lutrira is nagyon vigyáztam. Többen érkeztek kutyával. Ami fura volt, hogy lementünk a partra a kutyákkal és jelezték, hogy ott nem tartózkodhatunk kutyával csak feljebb.
A séta után beültünk egy helyi étterembe. Franciaországban tényleg nem beszélnek angolul és teljesen furán néznek rád, ha megkérdezed esetleg beszél-e bárki. Az étteremben nagy nehezen találtak nekünk egy darab angol étlapot, az is rosszul volt lefordítva, úgyhogy maradt a Google fordító. Etretát az egyik legnépszerűbb turista hely Normandiában és már azért is teljesen meglepődve néztek ránk, hogy megkérdeztük van-e angol étlap.
Az volt a terv, hogy ott kempingezünk, de elkezdett esni és éjszakára sok esőt mondott, úgyhogy elindultunk Lillébe. Ez a francia belga határnál lévő város. Másnapra volt foglalásunk Bruges-be, így legalább közelebb voltunk a következő állomáshoz.
Az a bizonyos jól megérdemelt
Az interneten foglaltunk egy kempinget egy Lille melletti kis faluban Bailleul-ban. Ott éjszakáztunk, szerencsére csak kicsit esett éjszaka. Az odaút nem volt könnyű, mert nem a pályán mentünk és nem voltak kivilágítva az utak. Teljesen sötétben mentünk két órán keresztül. Nem értettük miért nem voltak kivilágítva egyáltalán az utak. Az út is elég hosszú volt, 1-kor értünk oda éjszaka. Reggel elmentünk a faluban egy pizzazóba, ahol nagyon jó pizzát sütöttek francia sajtokkal és egy pékségben is vásároltunk pár finomságot és francia bonbont.
Innen indultunk tovább Bruges-be, ami másfél óra volt kocsival és 3-tól tudtuk átvenni a szállásunkat, ami egy hajón volt.
Ha kíváncsi vagy a többi európai körutas cikkre, itt találod őket.
