A “jó kutya és jó gazdi trend” Panka-módra
“Kifli egy jó kutya!” Kimondtam ezt a mondatot, mire Kifli mindkét gazdája visszakérdezett, hogy “tényleg?!” Eddig ezt még sose mondta nekik egy tréner sem, pedig már több is látta Kiflit. De milyen is egy jó kutya? Mitől lesz egy kutya “jó”? És mit tud tenni a gazdi, hogy a kutyája minél “jobb” legyen?
Kifli nagyon barátságos, szeretetteljes az emberekkel, néha ugyan kicsit intenzívebben játszik és megy oda más kutyákhoz, de nem keresi a konfliktust és játékból is kihívható. Nagyon figyel a gazdáira és abszolút együttműködő. Őszintén nem értettem, miért ne lenne jó kutya.
Annyira jó, hogy a csoportos órán ő lett a „terápiás kutya”, aki más félelmi-agresszív kutyákhoz képest egy Buddha nyugalmával vett részt a feladatokban és segítette a többieket. Én kicsit izgultam, hogy vajon Kifli és a gazdái nem unatkoznak-e majd a csoportos foglalkozáson – mert szerintem Kifli tényleg kiemelkedően jó – a gazdái viszont örültek, mert azt mondták, jó élmény volt megélni, hogy Kifli végre nem rossz kutya.
De milyen a jó kutya? Mitől lesz egy kutya “jó”?
Szeretek olyan szolgáltatókhoz járni, akik örülnek, ha megyek és nem azzal kezdik, hogy “miért nem mentem eddig”, vagy hogy “sokkal hamarabb kellett volna”. Volt egy fodrászom, akinél bármikor jártam, nagyon rosszul éreztem magam, mert mindig azzal kezdte, hogy “fú, de rosszul néz ki a hajam”. A mostani, amikor meglátta az általam otthon levágott frizurámat, megnyugtatott és mosolyogva azt mondta, hogy ahhoz képest nem is olyan rossz. Ezt a hozzáállást igyekszem én is képviselni nap, mint nap.
Volt egy elképzelésem, hogy mennyivel könnyebb lesz együtt dolgozni emberekkel így, hogy mennyire fognak örülni, ha meg vannak dicsérve. De az az igazság, hogy a valóságban még sokkal jobban örülnek, mint ahogy azt bármikor el tudtam volna képzelni. Valahol nagyon szomorúnak találom, ha az ügyfeleim már annak is örülnek, hogy nem mondom, hogy rossz gazdik, hanem örülök neki, hogy változtatni akarnak és segítséget kérnek tőlem a kutyájukkal kapcsolatban. Ugyanis minden kutya jó kutya – már csak azért is, mert minden kutya igyekszik jó lenni a gazdája számára.
Minden óra végén szakítok időt arra, hogy megdicsérjem a kutyákat, és nagyon furcsa számomra, hogy vannak, akik ezen meglepődnek. Van, hogy épp rosszabbul megy a gyakorlás, de attól még mindenki próbálkozik. A kutya, a gazdája és én is. Ha már segítséget kérsz és teszel érte, jó úton vagy. Önmagában ez a tény elég, hogy megdicsérd magad/magatokat.
A “rossz kutya” és a “rossz gazdi” trend
Úgy vettem észre, hogy a kutyakiképzésben mindig vannak trendek. Az egyik ilyen, sokáig – mind a mai napig – uralkodó a „rossz kutya” trend:
ennek lényege, hogy a kutya rossz, direkt rosszindulatból csinál dolgokat és jól meg kell büntetni, hogy megértse, milyennek kell lennie. Számomra ez felfoghatatlan és elfogadhatatlan, viszont az, hogy a közgondolkodásban így szerepel, nagyban nehezíti a munkámat.
Körülbelül 6 éve megjelent a “rossz gazdi” trend is, aminek következtében a gazdik rendszeresen sírva hívnak fel, hogy nagyon kérnek, segítsek nekik, mert nem mernek visszamenni a kutyaiskolába – ahol egyébként elég sok pénzt előre kifizettek – mert a kiképző csúnyán beszélt, bánt velük és a kutyájukkal. Rengeteg ilyen hívást kaptam már az évek alatt, és számomra mindig nagyon megdöbbentő. Ezekben a rendszerekben a kutyák ugyanúgy büntetve vannak, csak nagyobb hangsúly van fektetve a „rossz gazdikra”. Ráadásul, ha a gazdi feszült és frusztrált, mert úgy érzi, rosszul csinálja a nevelést, annak általában az a vége, hogy ez a kutyán csapódik le. Az érzelmek ragadósak, ahogy a hangulatok is – a feszültség pedig feszültséget szül.
“Tudom, hogy én csinálok valamit rosszul”
Valamiért, ha nem úgy mennek a dolgok, ahogy szeretnénk, azonnal hibást keresünk. Amikor azon gondolkozom, hogyan kéne embereket tanítani arra, hogy jól tudjanak együtt élni a kutyájukkal, mindig arra jutok, hogy az a legjobb, ha nem keresek hibást. Helyette kialakítok egy olyan tanulási folyamatot, amiben nem kell, hogy bárki megkapja a “rossz” jelzőt. Lehetnek jó gazdik és jó kutyák akkor is, ha nem megy minden zökkenőmentesen.
Amikor a gazdik megérkeznek az első órákra, nagyon gyakran elhangzik a következő mondat: „tudom, hogy én csinálok valamit rosszul”.
A rossz gazdi trend tehát működik, és nagyon hatásosan. De tényleg nem kell, hogy bárki rossz legyen.
A gazdik legtöbbször nem rosszak, csak eszköztelenek. Ez óriási különbség. Ha már segítséget kérsz, jó úton vagy, de nem biztos, hogy jó helyen. A rossz gazdi trendnek az lett az eredménye, hogy mindenki rosszul érzi magát a folyamatban, ahol pedig már a folyamat nem jó, abból nehezen születnek jó dolgok.
Jó kutya és jó gazdi trend
Megtalálni a megfelelő szolgáltatót nagyon nehéz, bármilyen témakörben keresünk is. Minden héten legalább egy visszajelzést kapok arra irányulóan, hogy az, amit én képviselek a kutyakiképzésben, az szembe megy a hazai kutyaiskolák 90%-val. A barátaim pedig mindig megerősítenek, hogy pont emiatt lehetek benne biztos, hogy jó az, amit csinálok.
Szerencsére egyre népszerűbb az az irányzat, ahol egymás iránti tiszteleten, pozitív megerősítésen alapszik a kiképzés, nem keresnek hibást a rendszerben, hanem egyszerűen örülnek, ha segíthetnek és ha bárki segítséget kér. A módszer nem lehet két embernél ugyanolyan, hiszen ennek a munkának a sajátossága, hogy bele kell raknod a saját személyiséged és érzelmeid, de a hozzáállás lehet azonos.
A legfontosabb célom a munkám során, hogy úgy segítsek, hogy a kutya is és a gazdája is jól érezze magát a kiképzés közben. Nem beszélek csúnyán se a gazdával, se a kutyával, nem alkalmazok erőszakos módszereket és nem nyomom le a földre a kutyát. Persze én sem tudok minden helyzetben segíteni, nekem is vannak korlátaim. De ami számomra a legfontosabb, hogy szeretetből cselekszem. Nevezzük ezt „jó kutya, jó gazdi trend”-nek.
Kifli egy jó kutya – és nem csak azért, mert a kiképzésen jól teljesített. Akkor is jó kutya lenne, ha az órán ő teljesített volna a legrosszabbul.
Ha érdekelnek a további szakmai cikkeim a weboldalon, itt tudod őket elolvasni.
