Fojtó nyakörv használata – Kínzás vagy eszköz?
“Kár, hogy akkor még nem ismertelek” egy kedves üzenet, amit az egyik gazditól kaptam, akivel már befejeztük a közös munkát. Sok megoldandó feladat volt a kiképzés során, de nagyon szépen teljesítették őket és sorra szűntek meg a problémák hétről-hétre. A legfontosabb a pórázon való húzás megszüntetése volt – ezt nagyon egyszerűen sikerült orvosolni. Javaslatomra a nyakörvet kicserélték hámra és megszűnt a húzás. (Ez egyébként nem mindig ennyire egyszerű, de vannak szerencsés esetek.) Amikor jóval a kiképzés vége után egyszer chateltünk, elmesélte, hogy járt egy előző kiképzőhöz, akit azért hagyott ott, mert nála alapvető eljárás volt a fojtó nyakörv használata. Ennek az lett az eredménye, hogy a kutya nyaka kisebesedett, a húzás viszont megmaradt.
Ezért tilos a fojtó!
Amikor először megyek egy helyre, általában azzal kezdjük a beszélgetést, milyen pórázt és nyakörvet vagy hámot használnak a gazdik. Nálam szabály, hogy nincs fojtó. Több gazdi is jelezte az évek alatt, hogy még egészségügyi következményei is lettek a fojtóval való sétának. Ilyenkor nem csak kívülről, de belülről is megsérülhet a kutya nyaka, és nagyon felerősödhet a hörgés és az ugatás is.
Dühös voltam magamra
Amikor a kutyakiképző képzésre jártam, ott is fojtót használtunk. Ott álltunk Lutrival, aki 6 kiló, a nyakán ott volt a fém lánc fojtónyakörv, az oktató pedig mondta, hogy mikor rántsam és hogyan. Rettenetes bűntudatom van miatta azóta is. Aztán egy séta alkalmával egy járókelő rám szólt, hogy mégis miért csinálom ezt a kutyámmal, zavaromban pedig csak annyit tudtam mondani, hogy ezt mondták az iskolában. Hazamentem, és soha többé nem raktam vissza a fojtót. Nagyon szégyelltem magam és dühös voltam. Dühös voltam, hogy miért csinálok meg olyat, ami valójában nem jó és fáj a kutyának és dühös voltam, hogy miért nem javasoltak más alternatívát.
A fojtó láncot beraktam a cipős szekrénybe, így minden reggel láttam, mielőtt útnak indultam. Szimbolikus jelentése lett. Emlékeztetett arra, mit nem akarok és hogy igenis meg kell találnom azokat a módszereket, amiktől nem érzem ilyen rosszul magam.
Tapasztalat, tanulás, figyelem
A tapasztalat nagyon fontos része a munkámnak: nagy mennyiségű tudáshoz jutottam azáltal, hogy az elmúlt 6 év alatt már ezernél is több gazdival találkoztam, akik elmesélték a történetüket és megosztották a tapasztalataikat. Ez az a tudás, amit csak idővel lehet megszerezni, ami alázatot és türelmet igényel. Hallgatni és figyelni nem mindig olyan egyszerű, mint ahogy azt elképzeljük.
Amikor nagyon egyedül érzem magam, van egy nagyon fontos gondolat, ami segíteni szokott. Furamód ez a munkámban is rengeteget segített. Ha van egy gondolatod, hogy másképp szeretnél csinálni valamit, mint mások, egész biztos, hogy van legalább egy ember a világon, aki ugyanezt gondolja ugyanerről a dologról. Általában egyébként sokkal több is, mint egy.
Eltelt azóta 7 év, és rengeteg gazdi jött hozzám, mert ugyanazt érezte, mint én. Ugyanarról a szégyenről és dühről mesélt, amit én is éreztem, amikor fojtó nyakörvet tettem a kutyámra.
Találd meg a számodra megfelelő szakembert
A megfelelő szakemberek megtalálása szerintem az egyik legnehezebb feladat mind közül, hiszen minél nagyobb a választék, annál nehezebb szűrni is. Felismerni egy problémát és tenni azért, hogy új, más megoldásokat keress, hatalmas dolog. Bárki, aki bátor és új utakat keres, legyen magára nagyon büszke. Óriási lépés, ha felismered, hogy mit nem szeretnél. Főleg, ha ez azzal megy szembe, amit egy szakember javasol neked, akiben megbízol, mert elvileg ért ahhoz, amit csinál.
A tanulság, hogy mindig lehet másképp csinálni – és szerintem kell is. Csak így tudunk fejlődni és rájönni új dolgokra.
Ha érdekelnek a további szakmai cikkeim a weboldalon, itt tudod őket elolvasni.
Fotó: Margitay Klára
